A NIA nekem olyan, mint tánc az esőben. Dobok, ritmus, erő és lágyság, mozdulat és mozdulatlanság, beleállni és elengedni, az izmok, az erekben áramló vér és a lélek tánca. Úgy szeretem, hogy az óra után egy másikat töltök sétálva és a vízparton ülve, míg a szemem előtt zajlik a fények mindennapos csodája, amint lenyugszik a nap. Ahogy nyerem vissza én lassacskán az eredeti arcszínemet, úgy kezdi meg táncát az égbolton a színek orgiája a vakító fehértől, aranysárgán, narancsok során át egészen a mély bíborig. Mindez felhőfátyol vagy épp szaggatott foszlányok között, míg pasztelessé szelídül és mosódik össze a sok szín… Ma megint bevettem a Niatablettámat, és megint gyógyított. Köszi és hála!
Nekem nagyon sokat ad a tánc, szuper, hogy a tagja lehetek ennek a kis közösségnek. Nagyon jól esnek ezek a női energiák.